Header Ads

Egy őszinte magyar férfi,aki fel meri vállalni:ezért jó stabil párkapcsolatban élni!


2011- ben megismertem egy lányt.
2011-re már nagyon viharos másfél év állt mögöttem. Nyakig elmerültem az éjszakai életben egy komoly szakítás után. Aki szintén megmártózott benne, az tudja miről beszélek. Egyrészről tele van élettel... ismerkedéssel, izgalommal, emberi játszmákkal. Másrészről meg olyan, mint az iszap. Megmártózol benne.. és rád ragad. Egyre nehezebb kimászni belőle és ott van az a mérhetetlen üresség.

 
Sokáig leveleztem ezzel a lánnyal és sokáig nem hívtam el sehová. Időt akartam nyerni magamnak.
Az első találkozó nagyon jól sikerült. Teáztunk, gyrosoztunk, nagyokat sétáltunk, beszélgettünk órákig. Az első találkozót követte a többi.. és összejöttünk. Nála nagyon visszafogtam magam és semmit nem sietettem el. 1 hónapig fel se hívtam magamhoz. Mindennek megadtam a módját.
Még a kapcsolatunk elején voltunk, amikor mesélte, hogy összevesztek a szülei. Ő kiállt anyuja mellett.. erre apuja lenullázta a zsebpénzét. (ha kapott Hostess munkát, arra mindig elment, de ekkor épp holtszezon volt) Zsebpénz nélkül, meg nem tudta fizetni a hastánc bérletét. Pedig a hastánc jó dolog. :D
Én meg nyomozásba kezdtem, hogy kiderítsem, hogy hová jár. Iwiw ismerősök, barátnők, akikről szintén tudtam, hogy táncosok.
Nem volt olyan nehéz. Kicsit össze kellett hasonlítani pár profilt. Végül megtaláltam a helyet. Bementem és befizettem 2 hónapra. És izgatottan vártam a születésnapját. (2 hét múlva volt esedékes) Nagyon örült neki amikor megkapta.
Egy másik alkalommal meg nagyon szomorúan hívott fel, hogy megbüntették a buszon, mert nem volt bérlete. Figyelmetlen volt. Pestre megvette a bérletet de a Budakeszi szakaszra már nem. (valami 500 forint volt akkor a kiegészítő bérlet egy diáknak)
Én meg aznap este fogtam magam és kimentem a Moszkvára.

 
Vettem egy "aznaptól" érvényes 30 napos bérletet és elkezdtem a megállóba várni. Sorban mentem oda a buszról leszálló diákokhoz, hogy van e valaki, aki még nem írta be az azonosítóját. Fél óra múlva találtam valakit. Megvettem tőle 1000 forintért és oda adtam neki az új bérletet is. Nem akarta a pénzt elfogadni. De csak rá tudtam tukmálni. :) Beletettem a borítékba és ott hagytam a hastáncos recepción, hogy amikor végez, akkor adják át neki. (aznap este órája volt) Így a 16 ezret megúszta 1500 forintos bemutatással.
De az a legszebb az egészben, hogy nem én tettem szívességet neki, hanem ő nekem. Mind a két esetben az egészet élveztem. A kihívást, hogy valamit meg kell oldani. Hogy tudok valamiben segíteni. Ezért is hiányzik nekem egy kapcsolat. Ezért jó egy kapcsolat.. hogy izgatottan várod, hogy mit szól majd a másik. A jobbik oldaladat hozza ki. Motivál. Mint karácsonykor, amikor a gyerek bontja ki az ajándékot. A szülő jobban örül a boldog arcoknak, mint a gyerek az ajándéknak.