Header Ads

Ha kicsit is prűd vagy, ne olvasd el....attól én még így jártam!



Minden nőtársam ismeri az érzést, amikor nőgyógyászhoz kell menni... Kéne, kéne.. Aztán már halaszthatatlan a szűrővizsgálat... Az én orvosom egy tünemény.. VOLT addig, amíg Januárban be nem jelentette, hogy elmegy külföldre... Hátrahagyva engem.. Tehát új nőgyógyász után kutattam a neten.
 
Nem fektettem nagy energiát a dologba, a lakhelyemhez legközelebb eső magánorvos számát pillanatok alatt tárcsáztam. Az asszisztens adott is pár napra rá egy időpontot. Megérkezem, leültetnek, hoznak vizet és újságokat, hogy kellemesen teljen a várakozással töltött idő.... 

Közben azon gondolkodtam, hogy miért is nem kerestem rá az orvosra? Azt sem tudom, szimpatikus-e? Most már mindegy, ennyi idősen ciki lenne elszaladni....

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és kilépett rajta egy FÉRFI ISTEN... Na, de jó... A rémálmom valóra vált.. Pedig imádkoztam, hogy öreg legyen és csúnya. De nem!!! Kedvesen invitált befelé, nyújtottam a kezem, bemutatkoztunk és megmutatta, hogy hol van a paraván...

 Oda menjek csak be és deréktól lefelé vegyem le a ruháimat... Közben kérdezgetett, hogy mi járatban? Csak a rákszűrés lesz? (mintha csak egy lattét kértem volna egy kávézóban).. CSAK? Mit akarsz még? Bőven sok ez is - gondoltam.

Felfeküdtem arra a "lábfelrakós" székre. Nem láttam semmit csak a doki feje búbját, ahogy egyre közeledik... Istenem, csak essünk már túl rajta... 

Ha zavarban vagyok, megállás nélkül fecsegek és ez most sem volt másként. A doki már rám szólt, hogy maradjak egy kicsit csöndben... Hát, jó... Néztem a plafont és közben gondolkodtam... El kell mennem a boltba....

Mit is kéne venni? Mindegy, elfelejtettem.. Közben szólt a doki, hogy készen vagyunk, felöltözhetek. Ebből a székből rohadt nehéz felkelni és a doktor úr tudta ezt. Odapattant és nyújtotta a kezét, hogy felsegít...

Gondolataimból frissen kiszakítva csak azon agyaltam, hogy már az ajtóban bemutatkoztunk, minek még egyszer? De sebaj, ezen ne múljon... Határozottan kezét ráztam vele és megmondtam újra a nevemet. A doktor úr pókerarccal világosított fel, hogy már tudja a nevem, szeretne felsegíteni a székből. 

Na, ez volt az a pont, amikor szerettem volna a föld alá süllyedni, soha nem is létezni. De a föld nem nyílt meg és én ott toporogtam az orvos előtt fedetlen alsótesttel. Szemlesütve meneteltem a paraván mögé felöltözni. 

Nem tudom megmondani, hogy hány ezer gondolat futott át az agyamon, hogy mit kellett volna és mit nem... De mindegy, mert ez így sikerült, a doki meg szerintem semmit nem vett észre az egészből..

Újra ott álltam előtte ruhában, kicsivel több önbizalommal. Mosolyogtam és próbáltam leplezni a zavaromat, de nem nagyon ment.. 

- Akkor 4 nap múlva jöhet a leletekért. (itt elmosolyodott)... De ha úgy jobb, akkor ideszólhat telefonon is. Nahát! Eddig olyan jól eljátszotta, hogy ebből az egészből nem vett észre semmit, most meg azon gondolkodtam, hogy akárhányszor idejövök, mindig ott lesz ez a kaján vigyor az arcán...
 
- Akkor telefonálnék, jó? - mondtam neki, majd elköszöntem és indultam kifelé.. 

Visszanéztem és basszus... Még mindig vigyorog... Egyik kezemmel lenyomtam a kilincset és jól nevelt ember lévén - miszerint, ha kijössz egy helyiségből, kapcsold le a villanyt - határozottan rácsaptam a villanykapcsolóra és becsuktam magam mögött az ajtót... 

Az autóig az utat már futva tettem meg....
Tud valaki megbízható nőgyógyászt Pesten? 
Forrás:
Bittera Viktória